Rajzok úton, útfélen

Mindketten jegyzeteltünk. :)

Nehéz volt rajzolni, mert a modell mindegyre rám nézett gyanakvó tekintetével. Végülis tudta, hogy mit művelek, legalábbis úgy vélem.

Hamar bevágtam az ebédem, ameddig a kolléga csak a levessel végzett. Mit volt mit tenni...?

Mitől érdekesebb és szebb egy arc a számunkra, mint egy másik?

Olyan kitartóan és mozdulatlanul nézett ki az ablakon! Hadd ábrázolja a füzet közepe most a busz ablakát és az est sötétjét.

Annyi szépséggel, komolysággal és méltósággal olvasott, hogy ez itt csak egy morzsa...

Az áruházban az előttem lévőnek sok cucca volt, nekem viszont kevés. A pénztáros pedig kénytelen volt modellt ülni. :)

Nem sikerült megrajzolni azt, amit igazán akartam.

Két rajzot is tudtam készíteni, annyira el volt merülve az olvasásban. De egyikkel sem tudtam igazán megragadni a szépségét.

a

Hosszú az út Kézdivásárhelyre.

Buszmegállóban.

Hogyan lehet gyalogolva gyaloglót rajzolni. Át a Lágymányosi hídon.

Alig kezdesz el valamit és már odább libben a lehetőség, már elrepült az idő...

Elhatároztam, hogy többet rajzolok férfiakat, hiszen ugyanolyan érdekes és szép az arcuk, csak jobban meg kell figyelni. De aztán hamar eltértem... :)

Egy szinten ültem vele a buszon, feltünő lett volna, ha feléje fordulok. Ezért hátrapréseltem magam az ülésen amennyire lehetett és a sötét üvegen lévő tükörképét rajzoltam.

Beszélgetés egy barátnővel. 

Leány a villamoson, hátizsákkal.